Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.
“Kerüld a Gruffacsórt, fiam,
a foga tép, a karma metsz!
Ne járj, hol grémmadár csuhan
s a bőszhedt Gyilkanyessz!”
Kapta döfke kardját a smorc,
rég csűszte már a nyúf vadat –
megállt a vén plakány tövén
a tamtam-lomb alatt.
Állt felhergült eszmék között,
s ím Gruffacsór – a szeme láng –
hussongva és mortyogva jött
a kuszmadt fák iránt.
Egy! Kettő! Egy! Kettő! – csihant
a döfke penge nyisz-nyasza!
Metélte szét, kapta fejét
s diadalgott haza.
“Hát megölted a Gruffacsórt?
Keblemre, fürgeteg fiam!
Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!”
s csuklantott boldogan.
Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.
Akinek nem inge…
2008 február 7. | Szerző: maszatka91
Elnézést, ha bárkit megbántottam volna.
Előző bejegyzésem azokról szólt, akik nem túl méltóak a “férfi” névre sem.
Tehát már megint nem a személlyel, hanem a viselkedéstipussal van bajom. Hisz hiába kezdtek kísérletek eredményt hozni, hogy már talán a férfiakra nincs is szükség, nélkülük is lehet életet teremteni, én úgy gondolom, hogy sívár élet lenne az. Mert kell a Férfi, hogy Nők lehessünk.
object width=”425″ height=”355″>
Oldal ajánlása emailben
X